2010. február 26., péntek

A kezdet...

Budapestről indulva teli reményekkel és ki nem élt kalandvággyal. Minden a tervezett módon zajlott, Athénig. A reptérről a szállásom felé haladva a metrón, zsebesek áldozata lettem, mivel nagyon zsúfolt, emberek hadával kellett megküzdenem. Szóval innen már bemutatkozott az igazi oldala is egy nagyvárosnak. Athén nagy város, koszos, mocskos, poros és szürke..(de a miénk). Több mint egymillió bevándorló érkezik a tengerentúlról, közel-kelet számos országából..ezért több a rendőr is nagyobb a fegyelem, és nagyobb a félelem is. Már az első este a balkáni rendőrségen voltam, na gyerekek hogy ott mi volt..5 éves kisgyereknek éreztem magam úgy féltem. Senki nem tud csak görögül, de azt ordibálva. elmentünk, hogy bejelentést tegyünk az ügyről. felmentünk a harmadikra, kinyílik a lift, és elém tárult a valós helyzet. Kurvák, bevándorlók, rabok..és ordibáló rendőrök..ja és mindenki cigizik mindenhol. A rácsok mögül színes bőrű emberkék makognak valamit a rendőrnek, lefoglalt lopott áruktól nem lehet mozdulni és a kapitány a fegyverét szorongatva próbál mindenkit csendere inteni. Nos ez még csak az első estém volt.

Nincsenek megjegyzések: