Ma eléggé elfáradtam, me
rt kb. 2000 évet utaztam vissza az időben, de megérte. Eljött az idő amit oly rég vártam megtekinthettem a Fellegvárat, jaj gyerekek ez tényleg csodás..ott állott előttem az az óriási monstrum, amely az ókor egyik legcsodálatosabb és tekintélyt parancsoló csodája. Fenséges volt az út oda felé is, csak két metró megálló tőlem, és csak 50 cent egy jegy ami másfél óráig elég, szóval tömegközlekedésben jobbak. Amit feljöttem a metróból nem kellet megkérdeznem merre van, mivel elég szembetűnő, gyönyörűen ragyogott a nap, szóval minden csodálatos volt. Gyalog neki vágtam hogy felmenjek a hegycsúcsra, ahol a történelemből ismert legendás épületek sorakoznak.Fenn óriási szél van a tenger felől, bár most homokot nem sodort magával. Amikor az ember felér a hegyre és már szinte remeg hogy végre meglássa a csodát, először kicsit lezsibbadtam, mondjuk úgy interneten szebb képet lehet most készíteni róla, mivel majdnem teljesen beállványozták. No de ez legyen a legkevesebb probléma. Ja és igen, a Kariatidák tényleg gyönyörűek. Aztán vissza a metróhoz indulás haza, a téren egy csapat szimfonikus zenekar játszott nagyon szép számokat fúvós hangszeren, ja látnotok kellet volna a két indiánt mellettük, akik pléhbekkel akartak pénzhez jutni, egy idő után érezték hogy nem versenyképesek, és szomorúan leültek és inkább ők is énekeltek a tömeggel együtt:)
rt kb. 2000 évet utaztam vissza az időben, de megérte. Eljött az idő amit oly rég vártam megtekinthettem a Fellegvárat, jaj gyerekek ez tényleg csodás..ott állott előttem az az óriási monstrum, amely az ókor egyik legcsodálatosabb és tekintélyt parancsoló csodája. Fenséges volt az út oda felé is, csak két metró megálló tőlem, és csak 50 cent egy jegy ami másfél óráig elég, szóval tömegközlekedésben jobbak. Amit feljöttem a metróból nem kellet megkérdeznem merre van, mivel elég szembetűnő, gyönyörűen ragyogott a nap, szóval minden csodálatos volt. Gyalog neki vágtam hogy felmenjek a hegycsúcsra, ahol a történelemből ismert legendás épületek sorakoznak.Fenn óriási szél van a tenger felől, bár most homokot nem sodort magával. Amikor az ember felér a hegyre és már szinte remeg hogy végre meglássa a csodát, először kicsit lezsibbadtam, mondjuk úgy interneten szebb képet lehet most készíteni róla, mivel majdnem teljesen beállványozták. No de ez legyen a legkevesebb probléma. Ja és igen, a Kariatidák tényleg gyönyörűek. Aztán vissza a metróhoz indulás haza, a téren egy csapat szimfonikus zenekar játszott nagyon szép számokat fúvós hangszeren, ja látnotok kellet volna a két indiánt mellettük, akik pléhbekkel akartak pénzhez jutni, egy idő után érezték hogy nem versenyképesek, és szomorúan leültek és inkább ők is énekeltek a tömeggel együtt:)
Egy kis photoshop munka és máris ott ülhetsz az Parthenon tövében
A Dionüszosz színház az Akropolisz déli partján
Dionüszosz
Erechteion: a fellegvár kultusztemploma az ismert kariatidákkal
Parthenon
Az Akropolisz északi oldala
A Fellegvár
Herodeion színház: az Akropolisz déli lejtőjén
Az Akropolisz keleti oldala
Monasteraki metró megálló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése